Ilyen sokáig még soha nem hagytam magára a blogomat, de úgy látszik, amikor az ember feje fölött összecsapnak a munkahullámok, akkor a hobbitevékenységektől veszi el az időt. És nekem a blogolás, az egyik kedvenc hobbitevékenységem lett.
A legideálisabb esetben, az ember fő munkája a legkedveltebb tevékenysége kellene, hogy legyen, de valahogy mégis nagyon kevés ember éli úgy az életét, hogy a munkáját élvezettel csinálja, feltöltődik munka közben és alig várja, hogy folytathassa.
Én sem így vagyok (még :), de afelé tartok, hogy megteremtsem magamnak a számomra legkedvezőbb életvitelt, aminek a része a kedvenc munkatevékenységeim lesznek.
Aztán az elmúlt napok-hetek fokozott munkatempójának, néhány perces pihenőidő szakaszaiban elgondolkodtam, hogy ebben a hajtásban szinte teljesen háttérbe szorítottam a kitűzött céljaimat. Nincs időm és energiám a céljaim teljesüléséhez kapcsolódó, leírt feladataim ellátására. Mindent felülír az új munkaköröm (ami nem a kedvenc munkám) körüli tennivalók, és a két futó plusz projektjeim menedzselése (amelyek szintén nem a kedvenceim).
De pénzből él az ember, és szerződési kötelezettsége is van, ezért muszáj teljesíteni a vállalt feladatokat.
A jó hír, hogy a két futó projekt hamarosan befejeződik (várhatóan augusztusra), és az ezekből kapott pénz egy részéből finanszírozhatom a life-coach képzésemet, és szakmailag előkészíthetem a tervezett új munkaterületemet.
Ha pedig így, mindent szépen összerakok, akkor kiderül, hogy szükségem van még erre, a nem kedvenc munkaterületű hajtásra.
KITARTÁáááááS!
KITARTÁáááááS!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése